Eddigi szakmai munkám során bipoláris zavar, depresszió, pánikbetegség, különböző fóbiás betegségek, kényszerbetegség, generalizált szorongás, krízisállapotok, szomatizációs zavar, akut és krónikus pszichotikus állapotok kezelésében szereztem tapasztalatokat. Magánrendelésemre elsősorban depressziós illetve szorongásos panaszokkal küzdő páciensek jelentkezését várom.

Az alábbiakban rövid áttekintés olvasható napjaink két leggyakoribb pszichiátriai betegségéről, a depresszióról és a pánikzavarról. A jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel mindkét betegség eredményesen gyógyítható, megfelelő terápia nélkül azonban hónapokig, nem ritkán évekig okozhatnak szenvedést.


A depresszió létrejöttében szerepet játszhatnak örökletes tényezők, (akár gyerekkorban elszenvedett) negatív életesemények, a társas, intim kapcsolatok hiánya, valamint  bizonyos (elsősorban szorongó, kényszeres) személyiségvonások. Legjellemzőbb tünete a stabilan rossz hangulat, melyet külső események, körülmények nem befolyásolnak (tehát egy jó hír, vidám társaság sem vidítja fel a beteget). A leggyakoribb tünetek közé tartozik még az érdeklődés, örömképesség csökkenése, motiváció- illetve energia csökkenés, alvászavar (csökkent, vagy akár fokozott alvás), testsúlyváltozás (fogyás és hízás is). Jellemző még a gondolkodás megváltozása: a betegnek a világról illetve magáról negatív képe van, gondolatai gyakran a veszteséggel, bűntudattal foglalkoznak. Jelentkezhetnek még fájdalmak ill. diszkomfort érzések (leggyakrabban a mellkas, has, gerinc, fej és a végtagok területén), illetve koncentrációs nehézségek is. A betegség súlyosságának megítélésében fontos útmutató a teljesítmény és a szociális aktivitás változásának mértéke. Ennek alapján megkülönböztetünk enyhe, közepes és súlyos depressziót. Eredményes kezelésében napjainkban széles gyógyszeres paletta és számos pszichoterápiás módszer áll rendelkezésünkre. A terápiás stratégiát minden esetben egyénre szólóan kell kialakítani, figyelembe véve a testi és pszichiátriai kórtörténetet, az aktuális állapotot, az élethelyzeti stresszorokat, a családi és környezeti körülményeket.


A pánikbetegség (pánikzavar) kialakulásában fontos szerepet játszik a fokozott hajlam a vészreakció kiváltódására, a testi érzetek (szaporább szívverés, felgyorsult légzés, fokozott verejtékezés) túlértékelésére, katasztrófaként való értelmezésére és a fokozott önfigyelésre (egy újabb rohamtól és ennek következményeitől tartva a betegek fokozottan figyelik testi történéseiket). A pánikroham lényege egy jól meghatározott időszak alatt jelentkező intenzív félelem vagy heves diszkomfort érzés, melynek többé-kevésbé határozott kezdete és vége van. A roham során az alábbi tünetek  jelentkezhetnek: szívdobogás érzés, izzadás, remegés, megfulladás érzés, fuldoklás, torokszorulás, szédülés, bizonytalanság vagy ájulás érzése, zsibbadás, hányinger, halálfélelem, esetleg félelem a megőrüléstől. Pánikzavarról akkor beszélhetünk, ha a pánikrohamok váratlanul, ismétlődően jelentkeznek és a rohamokat elhúzódó szorongás követi. Kialakulhat tartós félelem minden olyan helyzettől, ahol a pánik tünetek jelentkezése esetén nehéz, esetleg kínos a menekülés, illetve nincs kéznél azonnali orvosi segítség. A pánikzavar kezelésében a gyógyszeres terápia és pszichoterápia egyaránt hatékony megoldást jelent.

 

 

erő és önbizalom